Szeptember 6-án búcsúztassuk el együtt a városi táj kiállítást! 

Az utolsó nap délutánján fotós és kurátori tárlatvezetések, underground zene és limonádé, azaz kötetlen kalandozás a városról konstruált képek sétaterén.  

14 órától cianotípia workshop Vékás Magdolnával

Vasalapú vegyszerek és napfény segítségével hozunk létre képeket. Az eljárás során a papírt fényérzékeny oldattal kenjük be, majd a ráhelyezett tárgyakat vagy negatívot napfényre tesszük. A fény hatására a vegyület kémiai reakcióba lép, és a nem takart részeken jellegzetes kék színű vasvegyület képződik. A képet vízzel leöblítve fixálják, így marad meg a kék-fehér kontraszt.
A programon egyszerre legfeljebb 15 fő vehet részt, érkezési sorrendben. 

14:30-tól tárlatvezetés és kötetlen beszélgetés a kiállított fotómunkákról Hámos Gusztáv, Jokesz Antal, Halas István, Drégely Imre, Haris László, Tímár Péter, Flesch Bálint  és Zsoldos Emese közreműködésével

A kiállítás a korszak progresszív fotóművészeti látásmódjának és a város vizuális képének megmutatkozását egyként felvállalva, azzal a törekvéssel jött létre, hogy mind a művészeti, mind a várostörténeti perspektíva tetten érhető legyen. Az alkotói megfontolások a városi táj mint társadalmi konstrukció és mint egzisztenciális tapasztalat gondolati irányát követve dolgozták fel a budapesti térhez köthető és e térben szerzett tapasztalások szerteágazó összetevőit. A kiállításban igyekeztük megmutatni azt a többféle megközelítésmódot (konceptualitást, szerialitást, metaforizációt), amit a különböző fotográfusok a városi (budapesti) tájat ábrázoló képeiken érvényesítettek. A tárlat jól behatárolható másfél évtizedet fog át, de tulajdonképpen ennél tágabb időhatárokat mozgat meg: az 1970-es évek második felében és a ’80-as években készült, a városi tájat megjelenítő neoavantgárd és szubjektív dokumentarista fotómunkák az államszocializmus politikai és társadalmi kereteit elhagyva, mai, kortárs konceptuális munkákat indukálnak.

fotó: ©Hámos Gusztáv: A szociofotó kritikája. Felezések, 1974 (részlet)